Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Homoszexuális a gyerek?
2016. október 22. írta: Németh Janka

Homoszexuális a gyerek?

Gondolatok homofób szülőknek a sztereotípiákon át a megértésig.

Van egy határozott elképzelésem arról, ki a legszerencsésebb ember a világon. Nem az, aki élete végéig egészséges, nem az, akit viszont szeretnek, és nem is a lottó nyertes. Szerintem a világon a legszerencsésebb ember az, akit elfogadnak önmagáért.

shame-799099_640.jpg

Komoly fejtörést okozott nekem ez a téma, de gondoltam, megírom az őszinte véleményem róla.
Sok történetet olvastam szülőktől, akiket hideg zuhanyként ért a gyerek bejelentése: "meleg/leszbikus vagyok." Vannak, akiket kitagadtak a családból, akár elüldöztek otthonról, csak mert képes kiállni, és elmondani ki ő. Persze ott van a másik oldal is, akik ezt szemrebbenés nélkül fogadták, de most nem róluk szeretnék beszélni. 

Egyes családokban nem is az lehet a kitagadás fő oka, hogy nem képesek elfogadni a gyermekük nemi identitását, hanem az, hogy mit fog szólni a társadalom többi tagja, ha ők, mint szülők ezt elfogadják. "Ezzel ők is meglesznek bélyegezve." Elsősorban rögtön magukra gondolnak, nem is a gyerekre, hogyan fog tudni érvényesülni homoszexuálisként.  Most beszélhetünk vallási, vagy társadalmi "csőlátásról",ami a kirekesztés hátterében állhat, mindegy, mert a lényegen nem változtat. Számomra felfoghatatlan dolog,és nem fogadok el semmilyen magyarázatot arra, hogy hogyan képes egy szülő a saját gyerekét bármilyen okból kifolyólag szégyellni. Általában nem is a gyereket szégyenlik ilyenkor, hanem szerintem magukat, mert szerintük az ő hibájuk, hogy a gyerek homoszexuális. És akkor helyben is vagyunk.

Most nem a homoszexualitásról eddig ismert tényeket akarom elemezgetni, hanem az én véleményemet a témáról.
Vegyük először az emberi érzelmet. Életünk során végtelen számú tudatos, vagy tudattalan tapasztalat hatására válunk azokká, akik vagyunk, és érezzük egyes dolgok iránt azt, amit. Az érzelem (nálam) annak hatására alakul ki, ha valaki megismer, elfogad, megszeret, és ezt a fajta "érzelmi" törődést megkapom. Ezzel ugye nyilvánvalóan el is töröltem rám vonatkozóan az utópia teljes mivoltát. Én nem tudok érzelmet táplálni semmi, és senki iránt, amitől/akitől nem kapom viszont. Önzőnek tűnhet, lehet az is, én inkább úgy fogom fel, hogy nem táplálok felesleges érzelmet senki iránt. A vonzalom szerintem az érzelmektől teljesen külön álló dolog, egy természetes úton lezajló kémiai folyamat. Létrejöhet bárki, és bármi iránt,bármikor. Ha csak látom azokat az embereket, akik tárgyak, vagy állatok iránt éreznek ilyet, akkor még a legszerencsésebb, ha valaki egy azonos nemű emberhez vonzódik. Persze láttam már embert boldog párkapcsolatban élni egy kerítéssel is, de ezt a témát az idő végezetéig lehetne vitatni. Vissza az emberekhez.

Nem igazán értek egyet azzal, hogy a vonzalom tárgya kizárólag az ellenkező nem legyen. Ez ennél sokkal bonyolultabb, de hát vannak emberekből is összetettebb, illetve egyszerűbb gondolkodásúak is, és ezt nulla rosszindulattal mondom.

hands-1246170_640.jpg

Először is különbséget kell tenni esztétikai, érzelmi,romantikus és szexuális vonzalom között. Vannak nők, és férfiak is, akiket vonzónak tartok, de nem létesítenék szexuális kapcsolatot velük. Ettől mégsem lettem aszexuális.
A legtöbb ember, ha bármiféle vonzalmat érez a saját neme iránt, azonnal megijed, hogy "basszus, meleg/leszbikus vagyok?" Egy kalap alá veszik a vonzalom összes típusát. Sőt, sok ember álmában tapasztal hasonlókat, hogy saját nemével azonos emberekkel szeretkezik, miközben a való életben határozottan heteroszexuális. Ennek hátterében is ott lakozhat a szexszel kapcsolatos tudattalan önismereti folyamat. Ugye sokszor hallottuk már, főleg leszbikusoktól, (mivel őket valamiért jobban elfogadja a társadalom) hogy: "Egy nőnél jobban senki nem ismeri a női testet, és annak igényeit" Hát ez számos embernél így mutatkozik meg álmukban, hogy saját nemével egyező partnerrel szeretkezett. Felfedezzük a saját igényeinket, és az, hogy kinek a segítségével, az oly mindegy. Úgyis csak álom.

Biztos rengeteg bejegyzést olvastatok már el erről a témáról, hiszen újra ezt olvassátok, lehet, többet is tudtok az egészről, mint én.
Az én véleményem erről viszont az, hogy minden ember más, és mindenkinek megvannak a saját igényei.
A szexuális vonzalom annyira bonyolult, és sokrétű, hogy felelőtlenség lenne határozottan kijelenteni azt, hogy pont ez a formája nem normális. Vegyünk csak példának a fetisisztákat..ha mindenki szabadon felvállalná, mit akar az ágyban, nem lenne ennyi szexuálisan "roggyant" ember, akik addig nyomják el magukban igényeiket, hogy a megnyilvánulásuk már-már betegessé fajul, de ez megint más téma.
Én inkább látok problémát abban a felfogásban, hogy a vágyainkat, amennyiben az a társadalom szerint nem normális, nyomjuk el jó mélyen, hadd éljenek a körülöttünk lévők békességben. És igenis sokan vannak, akik mégis megteszik! Csak azért, hogy mások, számukra idegen emberek jó étvággyal ehessék meg az ebédjüket az étteremben, és ez csak egyetlen példa volt.  Megannyi homoszexuális él közöttünk, magukat másnak tettetve, szégyellve, és elbújva a világ szeme elől. Házas életet élnek, hogy ne tűnjenek ki, és rákényszerítik magukat arra a nemre, amit a társadalom nekik szánt. Egyszerűen elszomorít, ha belegondolok.

A gyerekeknél ez a folyamat különböző intenzitással üti fel a fejét, leggyakrabban 12-13 éves korban, mikor még csak próbálja kitalálni, ki is ő. A leggyakrabban ebben a korban tapasztaltam meg én is magam körül a biszexualitás kialakulását. Ugye a biszexualitás lényege, hogy mindkét nemhez vonzódunk, de nem azonos szinten. Ha férfiak vagyunk, érezhetünk szexuális vonzalmat férfiak iránt, miközben nem érzünk romantikus, érzelmi vonzalmat, és nőknél ugyanez. Lehet szexuális aktusunk azonos nemű emberekkel, ettől nem feltétlenül leszünk homoszexuálisok, vagy ha néha ehhez, néha meg ahhoz vonzódunk szexuálisan.
Gyerekként még nem alakul ki bennünk ez a fajta "illik-nem illik a saját nemünkhöz vonzódni" , tehát őszintén vonzódhatunk akárkihez. Aztán előbb, vagy utóbb ez megváltozhat, vagy úgyis maradhat, ezt vélik sokan "döntésnek", amin mindenki felhorkan: "Igen! Tehát a homoszexualitás eldönthető!". Nem. A folyamat, amiben mi, a gondolataink, érzelmeink, és testünk változik, nem döntés kérdése. Maximum annyiban dönthetünk, hogy éljük ezt meg. Elfogadjuk, vagy harcolunk ellene. Rettentően bonyolultak vagyunk, nem hiába utálja sok ember a kémiát, mert követhetetlen, zavaros, és semmi sem tökéletesen kiszámítható. Minden megváltozhat egy külső inger hatására. Ilyenek vagyunk mi. Felnőttként sem biztos, hogy valaki élete végig homoszexuális marad, és arra sincs garancia, hogy a heteroszexuális nem változik meg ugyanígy. Minden a szexuális vonzalom mellett fellépő érzelmi vonzódáson múlik. (Akár egy trauma is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki áttérjen a homoszexualitásra, például nemi erőszak női áldozatai között találkoztam olyannal, aki az eset után nem tudott többé férfi partnerrel együtt lenni.) Akármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy minden döntésünk tudatos, ez messze nem így van. A környezetünkből tudat alatt észlelt reakciók, és emlékek határozzák meg, hogy egy adott dologhoz hogy állunk hozzá, és miképp döntünk róla.

"Egy homoszexuális nem attól lesz "meleg", hogy rózsaszín boával a nyakában illegeti magát."

Természetesen mindenkinek saját döntése, mihez kezd ezzel az információval, én tökéletesen megértem, ha valakinek a vallása nem engedi meg, hogy az legyen, aki szeretne lenni. Ha egyáltalán van ilyen. Sokan jönnek a fajfenntartási problémákkal is, hogy így kihal a Föld, szerintem meg vannak elegen, akik erről gondoskodnak, és direkt, vagy éppen véletlenül pótolják a hiányt.
Én csak próbálom arra felhívni a figyelmet, hogy lehet több meló lesz vele, de próbáljuk meg inkább megismerni a helyzetet, mint egyből megvetni, miközben azt sem tudjuk miről van szó. Távol áll tőlem, hogy arra buzdítsak mindenkit, hogy fogadjon el feltétel nélkül bárkit, mert mindenki maga dönti el, mi fér bele, és mi nem. És ez megint fontos része a dolognak, mert a magukat csak kicsit-homofóbnak titulált emberektől azt hallom: "Csinálják, nem zavar, csak ne lássam." Ez végképp nem tiszta. Nem zavar, ha megfogják egymás kezét, vagy csókolóznak, de csak akkor, ha ezt a négy fal közt teszik? Hm..
És ebben a bejegyzésben nem az exhibicionista homoszexuálisokról írok, mert a magamutogatás nem csak nemi identitástól függően lehet zavaró. Tele van aggatva a téma sztereotípiákkal. Egy homoszexuális nem attól lesz "meleg", hogy rózsaszín boával a nyakában illegeti magát, erre kitaláltak egy kifejezést, a "buzis"-t. Ez egy tipikusan magamutogató, polgárpukkasztó viselkedés, nem hiába van erre külön szó, nem azt mondjuk rájuk, hogy "meleges". Ez mind külsőség. Egy kihívóan felöltözött nőt is lekurváznak sokan gondolkodás nélkül, miközben nem közösüléssel keresi a pénzét. Nem kurva, hanem kurVÁS. Hetero ember is lehet "buzis". Azt már meg tudom érteni, hogy ez miért zavar sok embert. Remélem mindenki érti a hasonlatot. Egyetlen homoszexuális férfit ismertem életemben, aki nagyon jó barátom lett, és remek embernek tartom. Annak ellenére, hogy meleg, kifejezetten maszkulin. Szóval az egész helyzet abszolút zavaros. Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy nem azzal van a legtöbb embernek baja, hogy valaki meleg-e vagy sem, hanem hogy hogyan viselkedik.

Egy szónak is száz a vége, remélem, hogy a gyerekem bármilyen nemhez is vonzódjon majd, én lehetek az első, akinek ezt be meri vallani. Először is, mert nincs annál megtisztelőbb, ha Te lehetsz az az ember, akinek megnyílik, másodszor pedig azért, mert fontosabb az, hogy egészséges lélekkel nőjön fel, mint az, hogy mit gondol róla, vagy rólam a szomszéd, a tanár,vagy az egész társadalom. A világ gyűlöletétől és kirekesztésétől nem menthetem meg, de ott lehet neki biztos pontnak a családi ház, ahol az lehet, aki.

Köszönöm a figyelmet.

A bejegyzés trackback címe:

https://csaladbarat.blog.hu/api/trackback/id/tr1611827505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása