Mumus az ágy alatt? Szörny a szekrényben? Ettől félnek általában a gyerekek. Igazából én úgy írnám ezt le, hogy:.."félelem az, mikor valami furcsát érzünk, de nem tudjuk megmagyarázni mi az." Félnek, de mégis...horrort mesélnek egymásnak... aztán amikor nagyobb lesz, egyre veszélyesebb helyzetekbe keveredik, legyen az egy szimpla lógás, és lassan elkezdi ezeket bevonzani.

Most elmesélek pár esetet, én hogy hívtam ki magam ellen a sorsot, jó pár alkalommal, és mit tanultam belőle.

"Vártam, hogy történjen valami,valami, amitől megijedhetek, és bár fogalmam sem volt, hogy kezeljem a következményeket, tudni akartam, hogy reagálnék....Nem akartam többé félni."

 Kiskoromban én is féltem. Sötétben a szobában...ilyenkor a gyerek hall és lát mindenfélét, mivel a fantáziája minden űrt ki akar tölteni. Tehát ha azt üvölti a gyerek, hogy "Láttam valakit a szobámban" lehet, hogy tényleg látta, és valószínűleg valóban nem volt ott semmi, mint ahogy biztos állítanád ezt neki. Nos...egy ilyen alkalommal amikor nekem gyerekként elegem lett abból, hogy félek a szobámban este, megvártam a következő alkalmat arra, hogy valamit meglássak, vagy halljak, és konkrétan...meg akartam ismerni. Tudni akartam, mi az, és valóban félnem kell-e tőle. Persze, amikor biztos voltam benne, hogy hallottam valamit, köszöntem neki.. :D Furcsa, igen... de valahogy mégis azt akartam, hogy ne legyen hozzám idegen.. mert nem akartam többé félni.

Aztán lassan elkezdtem direkt olyan helyekre menni, ahol az ember felnőttként is feszengve érezné magát, mint pl... a suli sötét tornaszer raktárába, vagy éjszaka a sötét udvaron sétáltam...később egyedül az utcán. Vártam, hogy történjen valami,valami, amitől megijedhetek, és bár fogalmam sem volt, hogy kezeljem a következményeket, tudni akartam, hogy reagálnék. Magamra voltam kíváncsi. Nem akartam többé félni.

A gond csak az, hogy egy gyerek számára vannak olyan dolgok, amik veszélyesebbek, mint a szekrényben lakó valami, mégpedig az utcán szabadon mászkáló ember alakú szörnyek. Van, hogy az ember egész életében nem találkozik velük, de az, aki a gondoltaival és tetteivel bevonzza a félelmet, hamar összefut velük. Rengeteg pedofil és szatír keresztezte az utamat. Konkrétan bármikor, amikor egyedül /vagy másik korombeli ( 10-12 éves barátnőmmel) kimentem az utcára, találkoztam egyel. Még szép, hiszen olyan helyeken mászkáltunk, ahol kevés a felnőtt, meg úgy általában mindenféle ember.

"Mivel én még azelőtt nem láttam ilyet, nem tudtam mit is akar ezzel, csak éreztem: félek. "

Emlékszem, mikor először láttam, mikor megállt előttünk az autó, kinyitotta az ajtót, és nem szállt ki. Közeledtünk az autó felé, és amikor mellé értünk, -naná- benéztem. Ott ült, és igen....különleges násztáncával csalogatott alsó felét mutogatva.

Mivel én még azelőtt nem láttam ilyet, nem tudtam mit is akar ezzel, csak éreztem: félek. Nagyon félek, és gondolkodás nélkül rohanni kezdtem. Sikítva rohanni. Futottam, a legelső boltba amit találtam, és üvöltöttem, hogy egy bácsi az autóban, elővett valamit a nadrágjából, ( fogalmam sem volt akkor mije is volt az)

Olyan félelem volt, mint a szobámban éjszaka...valami, amit nem tudok megmagyarázni, de rossz a rezgése, és nem tudom miért.

Ezután persze rengeteg gondolat, többek között szégyelltem magam, hogy én ilyet láttam. De hazarohantam, és elmondtam a szüleimnek is, mert tudtam, hogy el kell mondanom. Nagyobb dologért is megbocsájtottak már, ez sem lehet baj. Persze nem tudtam ám, hogy ez a legeslegrosszabb amit szülő valaha hallhat egy gyerektől.

"kihívhatom magam ellen a sorsot, az embereket, bárkit, de azt, hogy kit, és hogy az hogy reagál erre,

nem én döntöm el"

Aztán később a viselkedésemmel, külsőmmel hívtam ki magam ellen az embereket. Ráadásul itt a környéken nem volt elég izgi, felmentem Pestre, és ott az éjszakában mászkáltam várva, hogy valaki belém köt. Azt akartam, hogy megküzdhessek azért, aki vagyok. Vállaltam minden következményt, ami ezzel jár. El is kalapáltak egyszer, méghozzá fiúk, akkor ugye rájöttem arra, hogy kihívhatom magam ellen a sorsot, az embereket, bárkit, de azt, hogy kit,és hogy az hogy reagál erre, nem én döntöm el,úgyhogy jól meg kell gondolni, meddig is keressük a veszélyt. Mert ha megtalál, az nem válogat. Nem lesz ám tekintettel arra ki vagy, mennyi idős, kik a szüleid, mennyit érsz...semmire nem lesz tekintettel.

Szépen lassan kezdett kialakulni magamról egy kép, ki vagyok, mennyit bírok, mennyire vagyok erős, és mi az, amit még meg tudok oldani egyedül, és mi az, amire igenis felnőttek segítségére lesz szükség. Persze van, amire csak később jöttem rá, hogy igenis, szükség lett volna segtségre, de egyszerűen annyira bizonyítani akartam magamnak, hogy sosem kértem. És ezzel a legtöbb gyerek így van.

Mit tehetsz, mint szülő? Nem győzöm ugye hangsúlyozni minden cikkben, hogy a bizalom az elfogadás és a kommunikáció mindennek az alapja. Ha folyamatosan bolhából csinálsz elefántot, akkor könnyen meglehet, hogy amikor tényleg baj van, nem mer majd hozzád fordulni segítségért. És mindig MINDIG legyen melletted a telefon feltöltve, felhangosítva ha a gyerek házon kívűl van. Lehetőleg a zsebedben, vagy ahol tuti biztos mindig hallani fogod.

Mit tehetsz, mint gyerek? (18 éven alattiakhoz szólok)

Félsz attól, nem fogsz mindenkinek tetszeni? Inkább attól félj, hogy BÁRKINEK megtetszhetsz.

Elmehetsz a szórakozóhelyre kirívó ruhában, mutogathatod magadat az Interneten, ha szeretnéd. De gondolj bele, hogy vannak kint olyan emberek a nagyvilágban, férfiak, nők, lelkileg vagy pszichésen betegek, akik csak arra várnak, hogy még egy kirívó képet rakj fel.

Kívánatos akarsz lenni, de ne felejtsd el, hogy így MINDENKI akarhat téged, és nem te fogod eldönteni, kiknek tetszhetsz meg.

Másodszorra pedig... fogadd el magad, hogy szép vagy, úgy, ahogy megszülettél, és ne másoktól várj megerősítést. Persze, nem tetszhetünk mindenkinek, és ez így van rendjén. Tetsszél saját magadnak, aztán onnantól kezdve semmi más nem számít.

Semmi gond, ha Netes életet is élsz, tényleg, te dolgod. De ha mész valahova, csak a barátaiddal osztd meg, főleg ha éppen egyedül vagy valahol. Sosem tudhatod, ki vár arra, hogy megtudja hol talál házon kívül.

Nem jobb félni, mint megijedni! Jobb felkészülni arra, mit csinálj, ha bajban vagy, így nem kell félned, hogy mi lesz,ha megijedsz.

-Elmenteni gyorsbillentyűbe egy felnőtt számát. NE A RENDŐRSÉGÉT.

-Érdemes minden helyváltoztatásodnál írni telefonosba egy jegyzetet, hol vagy, kikkel, mit csinálsz.

Így, ha valami baj történik, a jegyzet alapján nagyon sok segítséget tudsz nyújtani azért, hogy megtaláljanak.

-Bárki autójába beülsz, írj egy rokonnak, még akkor is, ha egy jó barát autójában ülsz.Milyen autó, mi a rendszám.Sosem tudhatod.

-Gázspray, borsspray...olyan dolgok, amit alul értékelnek a mai fiatalok

-Ha valamiről úgy érzed, veszélyes, ha csak éérzed! Fuss! Ne méregesd a helyzet veszélyességét, ha egy felnőttel állsz szemben, aki erősebb lehet, mint te, azonnal fuss, nincs helye a hősködésnek, ne győzködd magad arról, lehet nem bántana...nem. Fuss. Inkább nézzenek hülyének, mint bármi bajod essen.

Nem kell félni. Előre fölösleges, ha baj van, akkor meg MÁR fölösleges. Légy mindig észnél.

Köszi a figyelmet!