Kedves Mindenki!
Mindannyian hallottuk már a következő mondatot: "Bezzeg az én időmben".. de most egy olyan helyzet alakult ki, hogy már nem igazán van okunk a múltba mutogatni, mert a szülő-gyerek generációk kezdenek egybefolyni, és ami a múltban történt, egyre kevésbé lényeges, vagy hasznos információ.
Lehet, hogy még amikor én voltam 12 éves, nem tudtam volna egy példát sem mondani arra, amiben jobb, vagy gyakorlottabb lennék szüleimnél, de a "mai fiatalok"- ugye ez a "bezzeg az én időmben" kezdetű mondat előtt 5-40 perccel jött elő általában, attől függően , mennyire voltak felháborítóak a szóban forgó "mai fiatalok" :) SZÓVAL a mai fiatalok elképesztő sebességgel sajátítják el az elektronikus kütyük használatának tudását, és úgy általában mindent.
A mai világ olyan szinten felgyorsult, hogy ma már 11 éves gyerekeket látunk számítógépes programokat írni, miközben néhány huszonéves fiatal még a mai napig is az esetlegesen ehhez szükséges diploma megszerzéséért küzd.
Valljuk be... és én is bevallom, hogy komolyan van néhány olyan szó, amiről fogalmam sincs hogy micsoda, és akkor úgy néznek rám a 8 évesek, mintha azt mondtam volna, hogy még sosem hallottam a Gangnam Style című ........dologról.
Az Internet világa nem hiába ad már számos lehetőséget arra, hogy könyvek nélkül tanuljunk, hogy egy pillanat alatt megtaláljuk a kérdéseinkre a válaszokat.Valószínűleg nekik már ebben a világban kell helyt állniuk, amit sok szülő fél belátni. Félnek, hogy az ő tudásuk, amit az életük során tapasztalatokkal szereztek meg, a jövőben feleslegessé válik, mert a gyerek előbb megtudja a Napi Tudtad-e mobilapplikációba épített Gugli Professzortól. (nem jutott eszembe jobb)
Lehet, hogy lassan a felnőtteknek kell lépést tartaniuk a gyerekkel, de ezzel nincs semmi baj. A világ változik, alkalmazkodni kell. Nem hivatkozhatsz 50 évesen arra, hogy neked már nem kell tanulnod, mert megannyi pofont, vagy ajándékot kaptál az élettől, mert ha így teszel, könnyen megesik, hogy nem tudsz hozzászólni majd a beszélgetéseikhez. Jó, nem is kötelező. Van, akinek elég, ha csak egy asztalnál ülhet a gyerekekkel, unokákkal, és nézi őket. De nem tudom nem észre venni a szemükben a kirekesztettség érzését. Hogy úgy hozzászólnának, de nem tudnak. A végén meg már nem is szólnak semmit, mert a gyerekeknek nem elég "izgi".
"Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk
Én személy szerint eldöntöttem, hogy ha nekem egyszer gyerekem lesz, szeretnék vele lépést tartani. Ott lenni az életében, a világban, ahol felnő, tudni mi az, amit csinál, mi egyáltalán a lényege, és biztos érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tud majd tanítani.
Nem kell státuszok mögé bújni, mert én vagyok a komoly felnőtt, és nem érdekelnek a hülye világ hülye új találmányai, mert könnyen megesik, hogy már nem lesz közös témátok.És az rossz,....
