2016. október 14. írta: Németh Janka

Szülő vs. Pedagógus vs. Gyerek

Az örökké tartó küzdelem

"Ez a gyerek rossz." Rossz? Mihez képest? Kihez képest?Az óvónő tanult nevelési módszereihez képest, vagy esetleg az őt nevelt szülők nevelési szokásaihoz képest?

Nehéz helyzetbe kerül a szülő, ha ilyet hall. A pedagógusok hosszú éveken keresztül tanulják a gyermekpszichológiát, viselkedés módszertant, és egyéb hasznos tantárgyakat. Jogosan gondolhatjuk, hogy ők aztán tudják, miről beszélnek, és ez általában így is van. De mi van akkor, ha a szülő nem ért ezzel egyet?

Iskola

Nos, én azt gondolom, hogy nagy különbség van a tanult, és a vélt helyes viselkedési normák között. A pedagógusok nagyon szigorú keretek között kell, hogy tanítsanak, és itt kezdődik a probléma.Utánuk következnek a diákok, akiknek konkrétan inkább elítélik a szabad gondolkodását, mint elismernék. (Érettségin megoldottam egy 10 pontos matematikai egyenletet egyszerű logikus gondolkodással, de mivel nem a megszabott egyenleten belül gondolkodtam, a 10 pontból 1-et kaptam annak ellenére, hogy a megoldás helyes volt.) Irodalom órán, mikor elkezdtem mondani, nekem mit jelent az aktuális vers, lehordott a tanár, hogy nem, nem, nem, azt mondjam, amit Ő mondott nekem, hogy mit gondoljak róla. Aha. 2-es kaptam, és én lettem a rossz diák. Mindegy. Ez a szabály.

Találkoztam olyan tanárral, aki fantasztikusan sok mindent tudott, felfoghatatlanul sok információval rendelkezett az ő általa tanított tantárgyról, de egyértelműen semmi tehetsége nem volt a gyerekek kezeléséhez. Hiába ismételgette a poroszos nevelés előnyeit, annak az lett az eredménye, hogy a diákok konkrétan "kikészítették" idegileg, mert megérzik ám, ha valaki nem ért hozzájuk. Az egésznek a legnagyobb hátránya az volt, hogy a diákokat nem is érdekelte, mert amikről beszélt annyira távolinak tűntek, hogy nem bírtak vele azonosulni. Szerintem lenne némi fantázia abban, hogy a régi dolgokat úgy adják elő a tanárok, hogy azt a mai világban is hasznos információként tudják a kezelni a diákok, vagy legalább felkeltse érdeklődésüket.

Arról, miért is fontos a gyerekekkel lépést tartani, és felnőttként tovább művelődni, bővebben írtam a "Modern kor, modern gyerek, régimódi szülő" cikkemben

via GIPHY

A másik oldalon ott álltak azok a tanárok, akik leültek velem megbeszélni mindent, amiről úgy gondolták, nem jó nekem. Miért lógok, miért nem tanulok, miért áll így a hajam, stb...Persze nem várnám el senkitől, hogy kötelességből foglalkozzon bárki lelki világával, mert nekik is lehet elég gondjuk-bajuk, de jól esett, hogy ők figyeltek rám.

Volt olyan , aki hetente kereste fel a szüleimet azzal, hogy ez a gyerek kezelhetetlen, és rossz. Pedig...a szüleim szerint nem volt velem semmi gond. A probléma hátterében az volt, hogy nem én voltam a kezelhetetlen, csak ők nem tudták, hogy kezeljenek, és sajnos ezt a 8 év általános iskola alatt sem sikerült nekik megtanulniuk. Amúgy meg jó gyerek voltam, mert senkinek nem ártottam soha, csak kicsit elevenebb voltam, mint a többiek, de sosem voltam szemtelen vagy tiszteletlen.Ha mégis olyat tettem, ami túl lőtt a célon, akkor elmagyarázták, mire figyeljek legközelebb.

És akkor még nem is beszéltem arról a típusról, aki képes volt hazudozni rólam a szüleimnek, vagy a többi tanárnak, csak mert nem voltam neki szimpatikus, és a hazugságok főbb témái még csak nem is iskolán belüliek voltak, hanem magán jellegűek. A szüleim leültek velem, megbeszéltük, elmagyaráztam, hogy ez a tanár csak egyszerűen gyűlöl engem, és én ez ellen semmit sem tehetek.Látták ők is, hogy volt, mikor egy tantárgyra képes voltam egész éjjel tanulni, gyakran már rám szóltak, hogy szerintük ennyi elég volt, és ennek ellenére 3-mas jegyeknél nem kaptam jobbat soha, viszont érettségin, mikor nem csak az illető nézte át a munkámat, ki is tüntettek 0 hibapontos írásbeliért. Igen, kedves szülők, higgyetek a gyereknek, ha azt mondja, azért nem kap jobb jegyet, mert a tanár pikkel rá. Egyáltalán nem elképzelhetetlen.

Egy kedves volt tanárommal találkoztam múlt héten, aki a következőket mondta:

" ..Ti sem voltatok egyszerű esetek, de egyszerűen csak gyerekek voltatok. A mai diákok viszont szemtelenek, és nincs bennük semmi alázat, persze van köztük most is olyan, aki nagyon tisztelettudó, de több a neveletlen....én nem is értem mi történt velük. "

Erre még én sem kaptam senkitől magyarázatot... Talán az állhat a háttérben, hogy a mai gyerekek rengeteg hozzájuk még nem passzoló tudást szereznek meg akár Internetről, akár a TV-ből, és sajnos még nem tudják ezt helyesen kezelni. Felnőttes dolgokat látnak, hallanak, és úgy is akarnak viselkedni, csak elképzelhető, hogy sokukban ez úgy nyilvánul meg, hogy gyerekes egyszerűséggel hatalmi játékba kezdenek, és megpróbálják elnyomni a náluk idősebb embereket, csak hogy érvényesülni tudjanak...lássuk be...sok felnőttnek is sikerül ez a taktika.

Óvoda

Van az a kínos helyzet, mikor a szülő beviszi a gyereket az óvodába/iskolába, és egyszerűen be kell látniuk az ott dolgozóknak, hogy ezzel a gyerekkel nem az a gond, hogy kezelhetetlen, hanem egyszerűen neveletlen.

Vannak szülők, akik sajnos azt hiszik, a gyerek majd nő magától, és soha semmiért nem szólnak rá, ráadásul ezzel párhuzamosan meg vannak győződve arról is, hogy ők remek szülők.

Aztán,ha a pedagógusok próbálják minden erejüket megfeszítve nevelni a gyereket, ( itt most az alapvető illemtanról van szó) még ha el is tudják érni, hogy a gyerek az asztalnál egyen, ne kiabáljon, vagy használja a toalettpapírt rendesen, jön a szülő, és már üvölt is a gyerekkel,aztán meg a szerencsétlen óvónővel/tanárral, hogy nekik nem az a dolguk, hogy neveljék a gyereket, hanem hogy vigyázzanak rá, és/vagy tanítsák.. TANÍTSÁK? szóval akkor most mire is tanítsák? Arra, hogy bújj,bújj zöld ág, és hogy semmi gond, ha a szendvicset az óvónőhöz vágja, ha az megkéri, hogy ne firkálja össze a falat? Totális káosz.

Az iskolában, és óvodában egyaránt felmerül ez a probléma. A következő párbeszéd tökéletesen leírja, miről is van szó:

angry-teacher-royalty-free-stock-images-image-19764959-cuorcc-clipart_1.jpg father-and-son-clipart-cliparts-co-k11qi6-clipart_1.jpg

.....igen, néha a szülőnek teljesen természetes, hogy a gyerek úgy beszél, ahogy. Nem igazán ismeri el, hogy ezzel probléma lenne, főleg nem azt, hogy a probléma forrása ő maga.
Pár óvoda-,és iskola pedagógus ismerősöm bevallotta, hogy néha úgy érzik, fölösleges volt elvégezni az iskolát, ha nem tudnak segíteni, mert a szülő egyszerűen nem hagyja. Ennyi erővel ülhetne ott akárki, csak hogy figyelje a gyerekeket.

Szerencsére a másik dolog, amiben egyetértenek, hogy ennek ellenére nem adják fel.

Mit tehetsz, mint szülő?

Kezeld egyenrangú félként a gyereket, ezzel talán kisebb eséllyel alakul ki benne a feltűnési kényszer.
Ha egy számodra döbbenetes dologra kérdez rá ,(legyen ez akár szexualitással, vagy a világ tabu témáival kapcsolatos) magyarázd el neki, mert ha érdekli, előbb, vagy utóbb úgyis meg fogja keresni a válaszokat, és szerintem te sem szeretnéd, hogy az Internet világosítsa fel.
Hagyd, hogy beszéljen. Sok szülőtől hallom, hogy: "jaj, hagyd már abba, ilyenekről nem beszélünk"... ha engeded, hogy megcsillogtassa a jelenlegi tudását, és elképzelését a világról, még lesz rá esélyed, hogy TE legyél az, aki segít neki felfogni azt, ami körülötte zajlik.

Ha legközelebb olyat hallasz valakitől, hogy a Te gyereked rossz, szánj rá 5 percet, hogy meghallgasd miért is. Lehet, hogy olyan viselkedéseket produkál házon kívül, amikről esetleg Te nem is tudsz. Ne támadd le az illetőt, lehet, tényleg tudna segíteni. Az 5 perc után még mindig eldöntheted majd, hogy adsz-e a szavára, vagy sem. Ez nem a személyed elleni támadásról szól, hanem a gyerekedről. Nem kell szégyellni, egyszerűen el kell fogadni a segítséget, ha arra kerül a sor.

Persze ez a téma szorosan kapcsolódik az előző cikkemhez, amiben bővebben írtam arról, mi a véleményem a határozott Jó és Rossz viselkedésről, mert teljesen relatív mindkettő. (Ha én jó ember vagyok, a gyerek is az lesz? című cikk)