Mi emberek hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életünket. Pedig korántsem annyira komplikált, mint ahogy mi hisszük. Vannak, akiknek elég problémát jelent az, mit vegyenek fel reggel, de most azokról beszélek, akik nap, mint nap a tükörbe néznek és felteszik a kérdést: Ki vagyok én? Mi a célom az életben? A válasz egyszerűbb, mint hinnéd.

1. Ki vagy Te?
   Hogy hívnak? .... na, hát ez vagy Te. Nem is kell tovább gondolkodnod. Te Te vagy, és minden, amit eddig láttál, hittél, és gondoltál. Minden inger, ami téged ért attól a perctől fogva, mikor megszülettél. Az vagy Te.
   Sokan azok alapján kezdenek el gondolkodni, hogy mit hallottak eddig magukról. Mi a MÁSOK véleménye róla, és ő attól válik azzá az emberré.
   Két féle "én" kép létezik köztudottan, az egyik, amit mások gondolnak rólunk, a másik pedig az, amit mi látunk, többnyire annak megfelelően, amit rólunk mondanak. Folyamatosan azzal foglalkozunk, hogy úgy éljünk, amivel elnyerhetjük saját magunk elismerését azáltal, hogy mások elismernek minket. Hihetjük azt, hogy mi szeretnénk ilyenek lenni, de közben csak magunknak hazudunk. Mindig valami/valaki más van a háttérben. Keményen dolgozol, hogy majd a családon megéljen. Szorgalmas vagy, hogy a főnök elismerjen, laza és jófej, hogy a munkatársak is kedveljenek. Természetesen ezek nem rossz dolgok, félreértés ne essék, azt szeretném, hogy megértsd, hogy ha ezek alapján szeretnéd megtudni ki vagy, sajnos soha nem kapod meg a választ. Ezek csak a környezetünkhöz alkalmazkodó énünk egy kis része.
   
   Sajnos ahhoz, hogy magunkat teljes mivoltában meglássuk, általában valami hirtelen negatív külső ingerre van szükségünk. Legyen szó bármilyen tragédiáról, akár a környezetedben, vagy a világban. Ilyenkor van egy rövid pillanat, amikor az ember magába néz. Meg van? Egy rövid pillanat, amikor elgondolkodsz magadon. Mindenkitől és mindentől függetlenül látod magad. Az életed. Na ezekre a pillanatokra lenne szükség minden egyes nap, ahhoz, hogy megtudd, ki vagy, és mi a fontos az életedben. ( A trauma nélkül természetesen. Úgyhogy meg kell tanulni magadtól átélni. A meditáció rengeteget segíthet, és meditációs gyakorlat egy egyszerű mosogatás, vagy fa hasogatás is, ha megfelelően odafigyelsz magadra közben. Csak kapcsolj ki.)

    

2. Mit szeretsz csinálni?

   Ez egy viccesen egyszerű kérdésnek tűnhet, mert az is. Mit szeretsz csinálni? Olvasás? Írás, Éneklés? Tanítás? Sportolás? Előadás? Gondoskodás? Takarítás?
   Kis segítség: Mi az, amit ebben az adott pillanatban úgy érzel, hogy meg tudnád tanítani valakinek? Ne gondold túl, ennek semmi köze nincs az iskolai végzettségedhez. Csak őszintén magadra figyelj. Meg van a válasz? Mehetünk tovább.
   
   

3. Kiknek adnád ezt tovább?
   Gyerekeknek, felnőtteknek, időseknek, fogyatékkal élőknek, vagy csak saját magadnak tartanád meg?
   
   

4. Számítani fog-e bárkinek, ha ezt tovább adod? Hasznát veheti-e az életben?
   

5. Végül: Milyen változást érhet majd el az, akinek ezt tovább adod?
   Boldogabbá, esetleg egyszerűbbé, vagy egészségesebbé tenné az életét?
   

Sok időmbe telt, de rájöttem, hogy amíg nem tudjuk pontosan, kik is vagyunk, és mi a célunk, addig értelmetlen a jövőt tervezni. Mindenki az 3-4-5 évvel későbbi életére van ráfókuszálva, és közben elfelejti a jelent. Most kell élni, most kell kihozni magunkból a legtöbbet, és most kell valóra váltani az álmainkat. Sosem tudhatjuk mit hoz a holnap, úgyhogy igyekezz minél inkább magadra figyelni, B,C,D tervek kellenek, de ne kizárólag azon gondolkozz, hogy lehetnél elégedett az életeddel később, hanem hogy mit tudsz megtenni azért, hogy már ma boldog és elégedett lehess. Ne tedd fel a jelened egy bizonytalan jövőért.

10-ből 9 ember válasza a "mi a célod az életedben" kérdésre az, hogy: a siker.
És csak egy válaszolja azt, hogy boldogság,vagy egészég.
Nos, a siker és a boldogság az én értékrendemben egymás feltételei. Nem lehetek sikeres, ha nem vagyok boldog, és ha boldog vagyok, akkor az már siker. Hogy miért? Nézzük csak:

Nem lehetek sikeres, ha nem vagyok boldog
Pénz, lakás, autó, nyaralás, virágzó karrier. DE! Ne felejtsük el, kik is vagyunk. Emberek. Az érzelem, a gyengédség, és a szeretetre való éhség egyikünkből sem hiányzik, csak van, aki mélyen elnyomja. Ha nem kapod meg ezeket, hiába vallod magad sikeresnek, mert nem vagy az. Az elégedettséget hajlmosak vagyunk összekeverni a megalkuvással. Mindenem megvan, mondod te, miközben boldogtalan vagy. Nem azt mondom, hogy mástól kell várni a boldogsáot, mert nem így van. Egyedül is lehetsz boldog, ha van bármi az életedben, ami örömöt okoz. Én csak arra célzok, hogy ha a munkád,és a karriered az egyetlen értelme az életednek, akkor keserves évek elé nézel öreg korodban. Szerencsére az ilyen típúsú embereknek feltaláltak megannyi módot arra, hogyan csillapítsák pillanatnyi örömökkel az ürességet. Szóval..mit sem ér a siker, ha nem vagy boldog.

Ha boldog vagyok, az már siker.

Ezt úgy kell érteni, ahogy mondom. Ha őszintén boldog vagy, az siker. Minden embernek más jelenti a boldogságot, de ha úgy érzed, boldog vagy, mert van egy jó állásod, szép családod, vagy megtaláltad a célod az életedben, sikeresnek mondhatod magad. Vagy akár legyen szó akármennyire is kicsi dolgokról. Boldog vagy, mert egészéges a kutyád, vagy jó volt az idei termés, vagy mert minden nap ehetsz, és fürödhetsz. Boldognak lenni annyi, mint hálát érezni. Ha van miért hálásnak lenned az életedben, az már siker.

Amivel csak hátráltatjuk magunkat: A negatív hozzáállás, és az egoizmus

A negatív,hamis önkép

Vannak, akik automatikusan úgy állnak hozzá mindenhez, hogy "ááá nekem ez úgysem fog menni." Sajnos nem magától válik ilyenné egy ember, hanem a társadalom hiteti el vele, hogy képtelen lesz valamit megtenni, vagy elérni a célját. Ha folyamatosan olyan emberek vesznek körül, akik képtelenek elismerni bennünk a jót, ha nem kapunk pozitív visszacsatolást magunkról, vagy a munkánkról, elhisszük, hogy mi ilyenek vagyunk. Miközben nem! Egy ember sem gyakorolhat ekkora hatást a másikra, csak ha az áldozat hagyja. Ezek a rosszakarók csakis a Te együttműködéseddel érhetik el azt, hogy magadat kevesebbnek hidd. Attól, hogy valaki mond rád, vagy a munkádra egy megjegyzést, azt nevezzük kritikának. Ha kritizálnak, akkor már jó, mert nyoma van a munkádnak. Ezután mérlegelni kell. Jogos a kritika? Tényleg csinálhattad volna jobban? Akkor ismerd el, és javítsd. Vagy olyan részletbe kötnek bele, ami egyáltalán nem lényeges? Esetleg a kritika tárgya abszolút relatív? Ezeket mind végig kell gondolni, mielőtt még magadba zuhansz, és elkönyveled magad egy reménytelen esetnek.

Az egocentrikus

"Én kicsit több vagyok. Kicsit különlegesebb, kicsit jobban "más"."
Vannak, akik erre fogják azt, ha valamiben nem sikeresek. Legyen szó akár a munkahelyről, akár az iskoláról. Hallottam már olyan munkatársat, aki azt mondta: "Azért nem vagyok jó ebben a munkában, mert nem hozzám illik, én másra vagyok hivatott, megérdemelnék egy jobb melót." Aztán megkéreztem: "Miért, mire vagy hivatott?"... A válasz: " Hát mit tudom én, valami másra." Arra gondoltam... neki fogalma sincs arról, ki ő, és amíg nem tudja, addig hanyagol bármiféle erőfeszítést más munka iránt.

Megjegyzem, 15 éve dolgozott ugyanabban a munkakörben. 15 évet vesztegelt egy olyan helyen, ahol utál lenni, de elfogadta. Nem sikeres a munkájában, így nem is elégedett, ez kihat a családi életére is, így nem boldog, és összességében az egész élete sikertelen lett.
Kérdeztem: "Miért nem próbálsz ki másik melót?" A válasz: "Minek? Ebben dolgozok már 15 éve, ehhez értek.Egy új munkahely csak felkavarná az állóvizet, na meg öreg vagyok én már a tanuláshoz."(48 éves..."öreg") Egy megfogalmazhatatlan érzés töltött el, ahogy halgattam, felváltva erősödött fel bennem a szánalom, a szomorúság, és a harag. Ez az ember egocentrikus. Az egész élete romokban, de még így is képes azt gondolni magáról, hogy ő többre hivatott, mint bárki más, miközbe nem tesz a vátozásért semmit. Sajnáltatja magát. Annak ellenére, hogy nem csak boldogtalan, de a családjára is kihat az egész, képes a saját kényelme érdekében vesztegelni ebben az életben. A különbözőségét pedig abszolút pozitív színben akarja feltűntetni. Jár-kel mint egy páva, aki a szánalomban fürdőzik, és mindenkivel tudatja, ő többre hivatott. Elgondolkodtató volt.

Összegezve:

Ezeket a gondolatok nem csak neked, hanem a gyerekednek is hasznára válhatnak, ha szeretnéd. Annyira egyszerűek vagyunk, annyira letisztultak az érzéseink, hogy néha félünk bevallani, mert egy bonyolultabb dolgot könnyebb kimagyarázni. Szeretünk magyarázkodni minden egyes tettünkért, vagy "nem-tettünk"-ért. Ne magyarázkodj. Se másnak, se magadnak. Az, amit teszel, az, ahogy élsz, az, ahogy gondolkodsz, Te vagy. Ne akarj direkt másnak látszani, mint aki vagy, hiszen így is folyamatosan változol. Tudod...már most kicsit másabb vagy, mint mikor elkezdted olvasni a bejegyzést.

Ne felejtsd: Életünk legfontosabb két pillanata, mikor megszületünk, és mikor rájövünk, miért.

És mindennek épp akkora jelentősége van, mint amennyit tulajdonítunk neki.

Köszönöm a figyelmet!